Tartalom:

Génterápia
Sejtterápia
Gyógyszeres kezelések

Génterápia

A génterápiás eljárások célja, hogy a beteg izomsejtjeibe a disztrofin fehérjét kódoló, egészséges genetikai állományt juttassanak. Ennek a genetikai kódnak a segítségével a sejtekben ép disztrofinmolekulák képződhetnek, így megszűnne a betegség oka.

Genetikai állományt egy ember sejtjeibe juttatni nem egyszerű feladat, ezt jelenleg vírusokkal próbálják megoldani. A vírusok természetes működésének része, hogy a saját genetikai állományukat bejuttatják a sejtekbe, így ráveszik azokat, hogy a sejtműködéshez szükséges fehérjék helyett vírusokat termeljenek. A kutatók azzal kísérleteznek, hogy a vírusokban található géneket az egészséges disztrofin génnel helyettesítsék. Így a sejteket rá lehetne venni arra, hogy ép disztrofint termeljenek.

Sejtterápia

Az ember izmaiban az izomrostok több sejt összeolvadásával jönnek létre. Később is maradnak az izmokban és környékükön úgynevezett izomőssejtek, vagyis olyan sejtek, melyek képesek izomszövetté alakulni, így például sérülés esetén segítik az izmok regenerálódását. Amennyiben sikerül a betegből ilyen sejteket kinyerni, laboratóriumi körülmények között egészséges disztrofin géneket lehet juttatni a sejtekbe. Ha a kezelt sejteket kellő számban sikerül visszajuttatni az izmokba, azok összeolvadnának az izomrostokkal és egészséges disztrofint termelnének bennük. Alternatívaként egészséges emberek izomőssejtjeivel is elképzelhető a kezelés, ez esetben azonban fennáll a sejtek kilökődésének veszélye, ahogy a szervátültetéseknél is. Mindkét esetben legalább is az izmok leépülésének részleges visszafordítását remélik a kezeléstől.

Ezek az izmokban található őssejtek nem azonosak az embrionális őssejtekkel, melyeket emberi embriókból nyernek, és amelyek kutatása sokakban etikai kételyeket ébreszt. Az izomőssejtekből – az embrionális őssejtekkel ellentétben – nem jöhetnek létre tetszőleges sejtek és szövetek.

Gyógyszeres kezelések

A DMD gyógyszeres kezelésére is léteznek kísérletek, habár ezeknek nem az a céljuk, hogy a sejtek genetikai állományát kijavítsák, vagy egyéb útón egészséges disztrofin termelésére vegyék rá a sejteket, vagyis nem a betegség kiváltó okára koncentrálva próbálják enyhíteni a tüneteket.

A gyógyszeres kezelések nem jelentek olyan radikális újítást, mint a gén- vagy sejtterápiás kutatások, de pont ezért esetükben nem is kell olyan hatalmas akadályokat leküzdeni, mint amilyen a szervezetbe juttatás, vagy a kilökődés problémája.

Utrofin

Az utrofin egy a disztrofinra sok szempontból hasonlító molekula. Feltételezik, hogy a magzati fejlődés során az utóbbit helyettesíti, felnőtt izmokban azonban már csak az izmokat irányító idegek kapcsolódásánál, a szinapszisok területén található. A disztrofinhoz hasonlóan megóvhatja az izomrostok membránját a sérülésektől, amihez azonban a normálisnál jelentősen nagyobb mennyiségben kellene, hogy jelen legyen az izmokban. Feltételezhetjük azonban, hogy ezt a gén- vagy a sejtterápiánál jelentősen egyszerűbb módszerekkel is el lehet érni.

Kalpain blokkolók

A kalpain egy sejtműködést szabályozó fehérje, amely többek közt az izomsejtekben is megtalálható. Szabályozó hatását bizonyos más fehérjék hasításával fejti ki, működését a sejtbe áramló kalcium aktiválja. A disztrofin alapesetben az izomsejtek membránját stabilizálja. DMD estén a membrán könnyen sérül, amikor is a normálisnál jelentősen nagyobb mennyiségű kalcium áramlik a sejtbe. A túl magas kalciumszint túlzott mértékben aktiválja a kalpaint, amely így már nem csak a szabályozandó fehérjéket hasítja, hanem minden más fehérjét is. A kalpain károsító hatásának következtében még több kalcium áramlik a sejtbe, így a folyamat öngerjesztővé válik és az izomsejt pusztulásához vezet.

A kutatók már egy ideje próbálkoznak kellően hatékony kalpain blokkolókat találni, nem utolsó sorban azért, mert az ilyen hatású gyógyszerek más, gyakoribb betegségek esetén is hatékonynak bizonyultak.

Miosztatin blokkolók

A miosztatin az izmok növekedését gátló hormon. Nemrég fedezték fel, hogy több szarvasmarhafajta, melyet kifejezetten a húsa miatt tartanak, nem rendelkezik miosztatinnal, így az állatok jelentősen több izmot növesztenek, mint a mutáció nélküli fajták. Egyes állatkísérletek arra engednek következtetni, hogy ha az életük korai szakaszában gyógyszeresen gátolnák a DMD-s gyermekek miosztatinját, akkor a többlet izomnak köszönhetően tovább őrizhetnék meg a betegek az izomfunkcióikat, így például a járóképességüket.

Oligonukleotidok

Az oligonukleotidok kisméretű molekulák, melyek olyan alegységekből épülnek fel, mint a szervezetünkben található örökítőanyag, a DNS is. Ezekkel a molekulákkal a kutatók nem magát a génállományt próbálják kijavítani, hanem abba a folyamatba avatkoznak be, amely során a genetikai kód alapján a fehérjék készülnek. A DMD-t okozó egyes mutációk esetében az oligonukleotidoknak köszönhetően az egészséges disztrofinnál kisebb, de működőképes fehérjék keletkeznek. Ezek nem lesznek egészen olyan hatékonyak, mint a teljes értékű disztrofin molekulák, de így is jelentős mértékben enyhülnek a tünetek.